Népújság, 1986. július 12.

AZ ÖNÁLLÓ SZÍNHÁZ ÚTJA EGERBEN  

A Gali László direktorral készült beszélgetés  II.  része  

   - Mégis, hány előadásra számíthat a közönség egy esztendőben, miután megvalósulnak terveik?

   -  Az önálló színház kétévnyi működésének tapasztalatai, valamint a hasonló nagyságú városok statisztikái alapján megállapítható az, hogy az eddigi évi 120 előadás nem elég. A megyeszékhely lakossága is többet vár ennél, s el kellene jutnia a produkcióknak a nagyobb településekre, Gyöngyösre, Hatvanba és Hevesre. Becslésünk szerint egy évben csaknem 300 előadást lehetne tartani. Ehhez 11 bemutató kellene, ebből 5 nagyszínpadra kerülne, kettő stúdiószínpadra, kettőt az Agria Játékok alkalmával, kettőt pedig a Harlekin Bábszínházban tartanánk. Azzal számolunk, hogy évente 70 ezer néző lesz kíváncsi produkcióinkra. De mindez a tapasztalatok nyomán derül ki. Egy dolgot viszont biztosan leszögezhetünk. A befogadó színház drágább, mint a saját társulat: körülbelül egy harmadával többe kerül.

A társulatépítés

   - Most még az út elején állunk. Mit kell megvalósítani ahhoz, hogy az előbb vázolt elképzelések ne csak papíron legyenek?

  - Jelenleg – 1986 végi adat szerint – összlétszámunk 46. Ez a megnövekedett feladatok ellátására nem elegendő, új munkatársak kellenek. Úgy a vezetésben mint a többi területen: a műszakiaktól kezdve a színészekig. Úgy tervezzük, hogy 1988. augusztus 1-jére 198-an leszünk, a Harlekin Bábszínháznak pedig 29 tagja lesz.
   Egy szakaszban ilyen nagyságú társulatépítés nem képzelhető el. Célszerű és szükségszerű 1987-ben  úgynevezett előévadot hirdetni. Fel kell készülni a teljes körű működésre: az irányítók begyakorolnák teendőiket, s megtalálnák az új munkatársakat is. Tucatnyi színész  szerződtetésével, három-négy önálló bemutatóval, csökkentett terhelés mellett talán zavarmentesen kialakítható a működési rend. Mindenképpen szükség van a társulat magjára, mert egy esztendő alatt nem lehetne kialakítani a „csapatot”. A színházhoz vezető utat türelemmel kell megjárnunk, de a szükséges lépések nem tűrnek halasztást.  

A háttér

  - Nyilvánvalóan nemcsak a társulatot kell életre hívni, de nélkülönözhetetlen  a megfelelő háttér biztosítása. Milyen fejlesztések szükségesek?

   -  Nem tűr halasztást a színészház építése, mert számítani kell arra, hogy a művészek nagyobb része, továbbá néhány speciális képzettségű műszaki dolgozó nem egri lakos lesz. Számukra szolgálati lakás szükséges.
   Épp ilyen fontos a színészklub létesítése, amely nem fényűzés, hanem egyszerűen közétkeztetési és pihenőhely. A színpadi díszletek, jelmezek és egyéb felszerelések gyártásához műhelyek kellenek. A kedvező megoldás az volna, ha ezek egy helyen lennének a díszletraktárral és a garázzsal. Még egyéb felújítási, fejlesztési feladataink is vannak, hogy nyugodt lélekkel mondhassuk: készen állunk az indulásra.

   - Arra kérem összegzésül, hogy dátum szerint mondja el a „színházi menetrendet”, vagyis azt, hogy elképzeléseik szerint miként alakul ki az önálló társulat.

   - Három ütemben gondoltuk el: az elsőben, ez év január 1-jétől hozzáláttunk az előtársulat szervezéséhez, a színészház helyének kijelöléséhez és a műhelyház tervezéséhez. A másodikban, 1988-ban – reméljük – az épületek már állnak, a szükséges felújítások megtörténnek, s már teljes társulattal számolhatunk. A végleges működési mód 1989-ben alakulna ki, s már beállnánk a rendes kerékvágásba, ez már a korrekciók és a végső számítások éve…
                                                               Gábor László