Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 60. rész 2015.01.15.
ÉLET-JÁTÉK ÉRZÉKI GYÖNYÖRŰSÉGGEL, MEGÉLÉNKÜLT TÁRSADALMI MOZGÁSOK KÖZEPETTE - SZOBASZÍNHÁZ - AZ 1989/90-ES ÉVAD TÁRSULATA (RÉSZLETEK AZ ÉVADOT BEHARANGOZÓ KIADVÁNYBÓL)
Kedves Közönségünk!
Harmadik évadját kezdi az újrainduló önálló Gárdonyi Géza Színház. A tervek szerint már teljes létszámmal, műszaki bázissal és költségvetési vértezetben kellene megjelennie – ha a színházalapítás bonyolult folyamatát nem kötötte volna gúzsba a krízis ugyanúgy, mint egész gazdasági-társadalmi életünket. Igazi öröm, hogy ebből az erőfeszítésből közönségünk ne érzékelhetett sokat, mert az előadásaink művészi arculatán nem hagyott nyomot.
Lám, a színház, ha akarná sem tudná magát függetleníteni a társadalmi kérdésektől, nemzetünk sorsától, hazánk helyzetétől. Nem is akarjuk, természetesen. A legelső pillanatól kezdve kortárs színház kívántunk lenni, olyan szellemi műhely, amely igyekszik felismerni a társadlami mozgások fő irányait, azokhoz a maga módján kapcsolódik és megfogalmazza véleményét. A közélet porondjára akartunk lépni. Igazi találkozások jöttek létre a megformált színpadi alkotások és a társadalmi-politikai mozgások között. Örömünk telt abban, hogy színházunk szinkronban kereste a maga igazságait a megélénkült és megújuló társadalmi mozgás erőteljes igazságkeresésével.
Azt is el kell mondanunk, hogy mégsem kívántunk a politikai élet szócsöve lenni, ennél több és más a feladatunk. Erkölcsi értékeket, embereszményeket, példázatos sorsokat kell felmutatnunk. Értékvesztések korát éljük, értékrendek zavarát: történelmi, politikai, szellemi, morális szempontból egyaránt. Kell, hogy legyen erő a színházban arra, hogy a maga humánus, erkölcsi értékrendjét megfogalmazza és ennek követésére mozgósítsa közönségét. Mindezt, természetesen, a színházi előadások érzéki gyönyörűségével, a játék örömével, a csábítás trükkjeivel, hiszen a színház (bár halálosan komolyan vett!) mégis csak játék. Élet-játék a nagy világszínpadon.
Eljövendő évadunkban is arra kérjük Önöket, játsszunk együtt színházat: építsük magunkat, védjük fogyatkozó örömeinket.
Gali László
ÚJ! Új! ÚJ! ÚJ! ÚJ!
SZOBASZÍNHÁZ, AVAGY SZÍNHÁZ AZ EMELETEN
Nem teljesen új ez a vállakozás. A színházunk iránt érdeklődők már korábban is találkozhattak ennek csíráival. Ilyen volt Csendes László Van Gogh-ja, Szíki Károly Sütő- és Kányádi-estje, Epres Attila és Kocsis György Torpedó bácsi meséi című kávéházi műsora, Balogh András Petőfije. A színészek makacs elhatározása, kitartó munkája hozta életre ezeket a kölönlegességeket. Sokszor éjszaka, pihenőidejüket föláldozva próbáltak, és a siker őket igazolta.
Örömmel tapasztaltuk, hogy Önök, Kedves Közönségünk, milyen figyelmes érdeklődéssel fogadták a művészek kísérleteit. Ezért elhatároztuk – mivel a színészek, fiatal rendezők, írók játékkedve kiapadhatatlan – rendszeressé tesszük ezeket az esteket. A Szobaszínház elnevezés mögött e törekvésünk rejlik.
Az idei évadban a művészeinknek és a színház vezetőinek terve a Szobaszínházban:
Jordan Radicskov: LAZARICA színmű négy évszakban
Nikosz Kazantzakisz – Gábor László: JELENTÉS GRECÓNAK monodráma
Tóth Gábor Ákos: ÖRDÖGLAKAT dráma
Kaló Flórián-Aldobolyi Nagy György: EGYEDÜL monomusical
Carl Wittlinger: ISMERI A TEJUTAT? színmű
Marton gábor: A BROADWAY HARANGJA monomusical
AZ 1989/90-ES ÉVAD TÁRSULATA
Művészeti vezetés
Gali László igazgató-főrendező
Menkó Terézia gazdasági vezető
Ivádyné Both Éva művészeti titkár
Aldobolyi Nagy György zenei vezető
Lőkös Ildikó dramaturg
Pilinyi Márta díszlet- jelmeztervező
Piros Sándor díszlet- jelmeztervező
Harák Judit jelmezfelelős-tervező
Szabó Ágnes rendező
Színművészek
Agárdy Ilona
Balogh András
Bárdos Margit
Blaskó Balázs
Bókai Mária
Czvetkó Sándor
Csendes László
Csonka Anikó
Csuja Imre
Dimanopulu Afrodité
Epres Attila
Faragó András
Fésűs Tamás
Kelemen Csaba
Kéner Gabriella
Kocsis György
Kőszáli Ibolya
Losonczy Ariel
Megyeri Zoltán
M. Horváth József
Németh László
Pasqualetti Ilona
Pálfi Zoltán
Réti Árpád
Ribár Éva
Román Judit
Saárossy Kinga
Simon Mari
Solymosi Tibor
Szatmári György
Mikula Sándor
Szíki Károly
Tunyogi Péter
Várhelyi Dénes
Váli Zita
Gyakorlatos színészek, csoportos szereplők
Balogh Ágnes
Bicskei Kiss László
Fehér István
Horváth Ferenc
Ittes József
Nemesházi Beatrix
Szabó János
Török Katalin
Tulipán Gábor
Urbán andrea
Rendezőasszisztensek, ügyelők, súgók
Lászlóné Császi Erzsébet asszisztens
Vassné Lázár Rita asszisztens
Kaposi Tamás asszisztens
Szabó Edit asszisztens
Rábl Róbert ügyelő
Ludányi Andrea ügyelő
Hevér Zsuzsa súgó
Burai Andrea súgó
Harlekin Bábszínház
Demeter Zsuzsa művészeti vezető
Albu Erzsébet bábszínész
Béres Deák Katalin bábszínész
Galántai Csaba bábszínész
Golen Mária bábszínész
Havassy György bábszínész
Kiss Árpád bábszínész
Stuth Zsuzsa bábszínész
Lénárt András bábkészítő művész
Lovasy László bábkészítő művész
Lovasy Lászlóné bábkészítő művész
Szilágyi Ágnes bábrendező
Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 58. rész 2014.12.10.
Gyerekek a nézőtéren és a színpadon 1989-2003
A nézőtéren
1989-90
* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)
- Tegnap voltam először színházban. Nagyon jó érzés volt. Már kezdettől örültem, hogy el fogunk menni és nem csalódtam!
- Ez a kis társulat igazán hangulatos estét tudott teremteni.
- A tegnapi este igazi élmény volt számomra. Egészen másképp éreztem magam öltönyben és nyakkendőben. Amikor bementünk, megigazítottuk a nyakkendőnket és igyekeztünk komoly képet vágni, ahogy egy színházlátogató társasághoz illik. Az, hogy mindenki öltönyben jött el, sajátos atmoszférát teremtett.
- Nagyon jól voltak megválogatva a szereplők, mindenki olyan szerepet játszott, amihez kedve és tehetsége is volt.
- Elgondolkodtam a művön is és azon is, én hogyan rendeztem volna, játszottam volna el.
- Tetszett, hogy a téma ugyan bonyolult volt, de a díszlet nem volt túlbonyolítva. Jól ábrázolták a színészek a hősök jellemét. Időnként egészen baljós érzésem volt, de a humoros részek feldobtak.
Belépőjegy (fénymásolat) 1991
A színpadon
1995
Anna, Patrik, Zsombor
A színlap persze közli teljes nevüket, hiszen az előadásnak éppúgy teljes rangú szereplői, mint a felnőtt, "igazi" színészek. Mind a hárman zenés darabokban láthatók. Anna a Görkorcsolyapályában Nádasy Erika kislányaként. Játék is meg nem is, hiszen ők a valóságban is anya és lánya. Patrik és Zsombor a József Benjaminját éneklik és táncolják, kettős szereposztásban. Komoly feladat, szinte állandóan színen vannak és még arcukkal játszani kell, érzelmeket kifejezni.
Egyáltalán nem biztos, hogy színészek lesznek, nem is kell feltétlenül így lennie. Az azonban biztos, hogy szép emlékük marad a színpadon töltött idő, mert érezhető, hogy szívesen csinálják. Ezért gondolunk rájuk mi is jószívvel.
* Ez az írásom eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.
1999
Fekete Marci
Azazhogy: bocsánat, Márton! Így hivatalosan illendőbb volna, mert komoly művészi teljesítményt nyújt.
Mégis illik hozzá ez a "Marci", hiszen épp azért olyan rokonszenves, mert nem kapatta el a siker (amelyet megérdemelt nemcsak most, hanem már korábban, például a Kék madárban, az Egri csillagokban), szerény, kedves maradt ez a komoly, most éppen hatodik osztályos kisfiú. Akkor is, amikor az előadás után Lisztóczki Péter, a felnőtt Nyilas Misi alakítója, mellesleg Marci nagybátyja társaságában gyermekekkel találkozott és beszélgetett.
* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)
2003
Levélféle a Valahol Európában gyermek szereplőinek
Sokszor láttalak benneteket! Kuksit - Pintér Kristófot, aki a legtöbb bájjal, a legnagyobb természetességgel mond és énekel el minden szöveget, él minden szituációt, Mezei Bencét, akinek talán már egy picit könnyebb dolga volt, de nagyon ügyes. Szeplőst, Fekete Mártont, aki sokszor meglepett már bennünket korához képest érett tehetségével, akár az Egri Csillagok Gergőjére, akár a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijére gondolok, s most is öröm volt figyelni. Pintér Imrét, akinek a megformálásában a bemutatón talán még több volt a gyerekből (Mártonéban a korán, kényszerűen korán férfivé vált emberből), de hitelesen, szépen oldotta meg nem is könnyű feladatát. Szabó Tibort, akiben az fogott meg, hogy a nagyobbak közé tartozva sem szégyelli a sokadik előadáson sem kimutatni érzelmeit, meghatottságát, megrendülését. Áhítat és főhajtás - énekelitek - és bár bizonyára kaptatok sok dicséretet, én is szeretném elmondani Nektek, hogy sokszor felnőtteket megszégyenítő fegyelmetek, odaadásotok minden elismerést megérdemel. Tudom azt is, hallottam róla, hogy nincs könnyű dolgotok közben az iskolában, s tudom, láttam is, hogy a színpadi fegyelmet csak úgy lehet kibírni, ha jelenésre várva tombolhattok egy kicsit. Sajnos eljön majd az a pillanat. amikor az előadás lekerül műsorról. Addig azonban biztosan Ti is minden alkalommal várjátok, hogy a felvonás kellős közepén egyszer csak kigyulladjanak a nézőtéri fények, leszaladhassatok a színpadról, körbevehessetek bennünket, úgy énekelhessétek azt a dalt. Bizonyára látszik rajtunk a meghatottság, mert visszatükröződik, amint tágra nyitott szemekkel, ámulva és szintén elérzékenyülve néztek bennünket, s azután boldog mosoly jelenik meg az arcotokon. Ügyesek és kedvesek vagytok, név szerint említettek és a többiek is mind, kivétel nélkül. Gratulálok Nektek!
* Ez az írásom eredetileg a Mezőkövesdi Szivárványban (lásd a sorozat 62. fejezetét) jelent meg.
Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 55. rész 2014.11.10.
Simon Mari |
1989-től voltam egri színész, 1993-ig. Gali László először a Vígszínházból csábított el Debrecenbe, a Hamlet Ophéliájának szerepére, 1986-ban. Egy év után onnan átmentem Nyíregyházára, majd miután egri direktor lett, újra visszataláltam hozzá. Imádtam Egert. Már korábbról is volt kapcsolatom vele, még főiskolásként játszottam a Várban két darabban is, Carl Zuckmayer: Köpenicki kapitány és Euripidész: Iphigeneia. Az utóbbiban Ruttkai Évával, aki a Nő, a Csoda volt maga (a főiskola után partnere lehettem a Vígben is). A várost kis ékszerdoboznak láttam, szép emlékem a Bazilika, a Dobos cukrászda, a park - biciklis próbálkozásaim helyszíne. Egyedül a pályaudvart nem kedveltem. Jól éreztem magam az egri társulatban, a kollégák között. Epres Attila, Fekete Györgyi barátnőm, Horváth Feri, Losonczi Ariel, a drága M. Horváth Jozsó, Venczel Valentin, Menkó Terike, az ügyelő Rábl Robi, Ludányi Andi, a színészház gondnoka, Jenci (* Báder Jenő), nagyon közeli kapcsolatom volt Lőkös Ildi dramaturggal... Szerettem a színészbüfét, ahol nagyokat beszélgettünk - s a büfés Katikát.
 Egri szerepeimet is imádtam:
Nyikolaj Erdman: A mandátum - Varvara Szergejevna
Bernardo Bibbiena: Calandria - Santilla, Lidió ikerhúga
Molière: úrhatnám polgár - Luci, Jourdainék lánya
Eörsi István: Sírkő és kakaó – Piti Lajosné
Hervé: Nebáncsvirág – Corinna
„Simon Mari bővérű, közönséges nőt formál meg, aki érzelmeiben is csak azért szélsőséges, mert voltaképpen nem is éli át mélyen a dolgokat. Alkoholmámorban és szexuális túlfűtöttségben lebeg a világ fölött, s semmi sem zökkenti ki önhittségéből. Igaz is, miért legyen kishitű ebben a világban egy olyan hölgy, aki egy rúgással lebillenti a férfiak fejéről a kalapot?”
Heves Megyei Hírlap 1991. december
Bakody Józseffel
Carlo Collodi: Pinokkió – Tündér
Jean Giraudoux: Trójában nem lesz háború – Heléna
„A legendás háború kiváltó oka, Heléna, Simon Mari megformálásában nem csupán könnyed teremtés, sokkal inkább látja a jövőt, mint a közmondásos jósnő, Kasszandra. Nem tudatosan, hanem érzékeivel éli meg az életet. Színeket lát, melyekből világossá válik számára: mi a valóság és az álom.” Heves Megyei Hírlap 1992. október
Vaszary János: Ki a harmadik? - Mari
Frank Baum-Schwajda György: Óz, a nagy varázsló – A gonosz boszorkány
A Sírkő és kakaó egyik előadása éppen a nagy taxis sztrájk alatt ment Egerben, s napközben én még Budapesten szinkronizáltam. Óriási szervezéssel – mobil akkor még nem volt - tudtam megoldani a helyzetet. Kilométereket gyalogoltam, majd Éry-Kovács András rendezővel, az ő gépkocsijával száguldottunk néhol szántóföldeken át, az utolsó pillanatban estem be az öltöztető és az ügyelő segítségével a színpadra. Legalább negyedóráig remegtem, pokoli volt.
Máskor meg egy próbára sietve megbotlottam egy kátyúban. Bokaszakadás, gipsz, hosszú kényszerszünet után az előadást cinkcsizmában táncoltam végig. A takarásban ott állt Kiss Sanyi és Menkó Terike, virágcsokorral a kezükben. Boldog voltam, nehéz éjszakám volt utána a fájdalomtól, de megérte!
Családias, meghitt volt a hangulat az akkori társulatban.
Édesapám betegsége miatt haza kellett jönnöm Budapestre. Azután rengeteget szinkronizáltam, játszottam sokat Székesfehérvártól kezdve az óbudai nyári játékokig, de örökre emlékezetesek az egri évek, életem fontos része és a fiatalság. Üdv Egernek! KÖSZÖNÖM, EGER !
Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 25. rész 2013.11.04.
Népújság, 1986. július 12.
AZ ÖNÁLLÓ SZÍNHÁZ ÚTJA EGERBEN
A Gali László direktorral készült beszélgetés II. része
- Mégis, hány előadásra számíthat a közönség egy esztendőben, miután megvalósulnak terveik?
- Az önálló színház kétévnyi működésének tapasztalatai, valamint a hasonló nagyságú városok statisztikái alapján megállapítható az, hogy az eddigi évi 120 előadás nem elég. A megyeszékhely lakossága is többet vár ennél, s el kellene jutnia a produkcióknak a nagyobb településekre, Gyöngyösre, Hatvanba és Hevesre. Becslésünk szerint egy évben csaknem 300 előadást lehetne tartani. Ehhez 11 bemutató kellene, ebből 5 nagyszínpadra kerülne, kettő stúdiószínpadra, kettőt az Agria Játékok alkalmával, kettőt pedig a Harlekin Bábszínházban tartanánk. Azzal számolunk, hogy évente 70 ezer néző lesz kíváncsi produkcióinkra. De mindez a tapasztalatok nyomán derül ki. Egy dolgot viszont biztosan leszögezhetünk. A befogadó színház drágább, mint a saját társulat: körülbelül egy harmadával többe kerül.
A társulatépítés
- Most még az út elején állunk. Mit kell megvalósítani ahhoz, hogy az előbb vázolt elképzelések ne csak papíron legyenek?
- Jelenleg – 1986 végi adat szerint – összlétszámunk 46. Ez a megnövekedett feladatok ellátására nem elegendő, új munkatársak kellenek. Úgy a vezetésben mint a többi területen: a műszakiaktól kezdve a színészekig. Úgy tervezzük, hogy 1988. augusztus 1-jére 198-an leszünk, a Harlekin Bábszínháznak pedig 29 tagja lesz.
Egy szakaszban ilyen nagyságú társulatépítés nem képzelhető el. Célszerű és szükségszerű 1987-ben úgynevezett előévadot hirdetni. Fel kell készülni a teljes körű működésre: az irányítók begyakorolnák teendőiket, s megtalálnák az új munkatársakat is. Tucatnyi színész szerződtetésével, három-négy önálló bemutatóval, csökkentett terhelés mellett talán zavarmentesen kialakítható a működési rend. Mindenképpen szükség van a társulat magjára, mert egy esztendő alatt nem lehetne kialakítani a „csapatot”. A színházhoz vezető utat türelemmel kell megjárnunk, de a szükséges lépések nem tűrnek halasztást.
A háttér
- Nyilvánvalóan nemcsak a társulatot kell életre hívni, de nélkülönözhetetlen a megfelelő háttér biztosítása. Milyen fejlesztések szükségesek?
- Nem tűr halasztást a színészház építése, mert számítani kell arra, hogy a művészek nagyobb része, továbbá néhány speciális képzettségű műszaki dolgozó nem egri lakos lesz. Számukra szolgálati lakás szükséges.
Épp ilyen fontos a színészklub létesítése, amely nem fényűzés, hanem egyszerűen közétkeztetési és pihenőhely. A színpadi díszletek, jelmezek és egyéb felszerelések gyártásához műhelyek kellenek. A kedvező megoldás az volna, ha ezek egy helyen lennének a díszletraktárral és a garázzsal. Még egyéb felújítási, fejlesztési feladataink is vannak, hogy nyugodt lélekkel mondhassuk: készen állunk az indulásra.
- Arra kérem összegzésül, hogy dátum szerint mondja el a „színházi menetrendet”, vagyis azt, hogy elképzeléseik szerint miként alakul ki az önálló társulat.
- Három ütemben gondoltuk el: az elsőben, ez év január 1-jétől hozzáláttunk az előtársulat szervezéséhez, a színészház helyének kijelöléséhez és a műhelyház tervezéséhez. A másodikban, 1988-ban – reméljük – az épületek már állnak, a szükséges felújítások megtörténnek, s már teljes társulattal számolhatunk. A végleges működési mód 1989-ben alakulna ki, s már beállnánk a rendes kerékvágásba, ez már a korrekciók és a végső számítások éve…
Gábor László
|
Friss hozzászólások
Archívum
