Az egri közgyűlés mai rendkívüli ülésén eldőlt, hogy a Város átveszi a színházat. 

  Kedves ajándékot, egy doboz karácsonyi mézest kaptam, kimondottan személyemre szabott díszítésekkel, például nevem kezdőbetűjével, Prágai látképpel, színházi témával... Köszönöm szépen!
 

   A színházi háttérszakmák legjobbjainak alapított Magyar Teátrum Díjak idei nyertesei közt van Mészáros Sándor színpadmester, a Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. Gratulálunk!
 

Tegnap este tartotta színházavató bemutatóját - Samuel Beckett: Ó, azok a szép napok! - a Földszint 2. (Színház az egész lakás) nevű új színházi formáció Egerben, a Széchenyi utca 44-ben, a két alapító, Nádasy Erika és Szegvári Menyhért előadásában. (Próbafotó)
 

   Egy lehallgatótiszt szerepében láthatják a moziba járók Balogh Andrást, a Gárdonyi Géza Színház művészét A vizsga című, az 1956 utáni időszakban játszódó filmben, amelyben együtt játszik többek között Kulka Jánossal, Haumann Péterrel, Pap Verával…

 

  Egressy Zoltán darabjának stúdiószínpadi bemutatóját Dér András rendező a blog olvasóinak ezekkel a gondolatokkal ajánlotta:

* (Az előadásról a 2011/12-es évad rovatban!)

   Látszat, látszat hátán. Mintha már velünk is megtörtént volna. Mintha ismerném ezeket a figurákat. Az „élet játszmájának perifériára szorult statisztái”, telve megkövesedett emlékekkel, álmokkal, csalódásokkal és ambíciókkal. A játékvezetői hármas, a focipálya rettegett triumvirátusa, itt az öltözőbe zárva komikus és szánalmas arcukat mutatják. Önnön kisstílűségük foglyai, elégedetlen egójuk groteszk helyzetekbe sodorja őket. Az első partjelző, Szappan, kisiklott életén keseregve a világon (értsd: a jelenlévőkön) akar elégtételt venni. A második asszisztens, Művész, alanyi költő, giccses lelkén és hűlt szerelmén nyavalyog. A bíró, Szomorúszájú hírnévre tör, FIFA bíró akar lenni. Egressy ebből a helyzetből nem moralitás drámát bont ki, hanem keserűen nevettető szatirikus játékot. Görbe tükröt tart, melyben tetszelegve, gyanakodva és epekedve forgolódnak a mérkőzés holtidejében piti figurái. Szemünk előtt meztelenednek le és válnak nevetségesen szánandó, egyszersmind szerethető emberekké.
   Az egri előadásban  három tehetséges színész formálja meg a karaktereket: Nagy András, Hüse Csaba és Radvánszki Szabolcs.

 

Ma huszonöt éve halt meg Fényes Szabolcs (1912-1986) zeneszerző. Nagyon szeretem dallamait: slágereit, filmdalait (2x2 néha öt, Egy esős vasárnap délután, Szeretni bolondulásig, Fogj egy sétapálcát, Te szeress legalább...) operettjeit - amelyekből legismertebb az Egerben is nemrégen játszott Maya. Nem állom meg elmondani, hogy az egyik nagy színházi portálon cikkel emlékeznek rá, s ennek igazán örülök. Csakhogy a két fényképpel illusztrált írásban az első képen nem ő, hanem Kellér Dezső, író, humorista, dramaturg, konferanszié látható - akit szintén szerettem, de nagyon szomorú, hogy egy ilyen tévedés megtörténhet. Mindenhol nagy baki lenne - hát még ezen a portálon... (És mielőtt valaki azt gondolná magában, miért itt írom ezt, miért nem küldtem értesítést a tévedésről: küldtem, még tegnap és választ is kaptam, hogy köszönik, javítják.  Biztosan úgyis lesz előbb-utóbb, de ma 3. napja van már ott a téves kép...)
 

 A Gárdonyi Géza Színház gazdasági helyzete jelenleg nem teszi lehetővé Huszka Jenő: Mária főhadnagy című operettjének őszi bemutatását. Természetesen a színház vezetése nem tesz le a darab műsorra tűzéséről, de minden szempontból indokolt a Siegfried Geyer-Katscher Rudolf: Gyertyafény keringő című operettjének bérletbe való beemelése. Az intézmény művészeti tanácsa szeptember 30-i ülésén döntött így. Az operett kedvelő nézőink számára felajánljuk az évad végén bemutatásra kerülő Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő című előadás megtekintését. Nagyon reméljük, hogy ifjú-, felnőtt- és nyugdíjas közönségünk is megelégedéssel fogadja majd a november 21-től műsorunkon szereplő A Fejedelem című történelmi musicalt. Ezzel, és további bérletszünetes előadással is adózunk a Rákóczi szabadságharc befejezésének 300. évfordulója előtt. Blaskó Balázs, a teátrum igazgatója.

* Végül a Cirkuszhercegnő sem került bemutatásra.
 

   Átadták a Színikritikusok Díját. Mészáros Sára - Molnár Piroskával megosztva - elnyerte a legjobb női főszerepelő címet. Gratulálunk! 
   A 2010/11-es előadások jelöltjei között Eger három kategóriában szerepelt.
  A legjobb női főszereplő: Fullajtár Andrea - Nordost, Katona József Színház * Mészáros Sára - A selyemcipő, Gárdonyi Géza Színház, Eger * Molnár Piroska - Én vagyok a Te Nemzeti Színház
  A legjobb férfi mellékszereplő: Kaszás Gergő - Prolik, Gárdonyi Géza Színház, Eger * Kocsis Pál - Játék a kastélyban, Csiky Gergely Színház, Kaposvár * Kulka János - Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, Nemzeti Színház
   Különdíj: Bíró Kriszta, a nőNYUGAT című előadás létrehozásáért * Csizmadia Tibor, az egri Gárdonyi Géza Színház elmúlt tíz évéért * Orlai Tibor, a minőségi szórakoztató produkciókért

* Beszélgetés Mészáros Sárával és Hüse Csabával .

 

  Annak emlékére ünnepeljük éppen szeptember 21-én ezt a napot, hogy 1883-ban ekkor volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. A Magyar Televízió az m1-en ebből az alkalomból vetíti Örkény István Tóték című darabjának Isten hozta, őrnagy úr! című filmváltozatát (de miért nem valamelyik színházi előadásának felvételét láthatjuk?!) és egy dokumentumfilmet: A Tragédia rejtélye. A Duna TV felvételről közvetíti Madách Imre művét a Szegedi Szabadtéri Játékokról. A Miskolci Nemzeti Színházban ma színházbejáráson lehet részt venni, nyílt próbák vannak, beszélgetni lehet a színház direktorával és művészeivel, a teátrum zenekarának tagjai pedig kamarazenével színesítik a programot.
 

Szakmai nyugdíjba vonult Nádasy Erika, a Gárdonyi Géza Színház tagja.

 

 "Új arculattal, grafikával jelentkezik szeptember 1-től a Gárdonyi Géza Színház honlapja. A társulat oldala a színház vezetésének szándékai szerint amellett, hogy naprakész információkkal látja el a közönséget, még átláthatóbb lesz."
 

 Későbbi időpontra tolódik a hétvégére tervezett JátszóTér Nemzetközi Színházi Fesztivál esztergomi és egri programsorozata. Az elhúzódó európai uniós támogatási döntés miatt előreláthatólag novemberben rendezi meg a Gárdonyi Géza Színház a találkozót.

*  Végleg elmaradt.
 

   Gondoltam, lehetne azzal kezdeni, milyen missziót tölt be a magyar kultúra ápolásában a kassai Thália Színház – meg azzal, milyen nehéz anyagi és egyéb feltételek közt teszi ezt.
   Vagy, hogy Gali László direktorsága idején találkoztam velük először Egerben, többször is vendégszerepeltek a Gárdonyi Géza Színházban (amiként egyébként erdélyi társulatok is).
   De maradjunk mégis a tegnap esténél, amikor az Agria Nyári Játékok keretében léptek fel a Várban. Egy olyan nyári estén, amikor az időjárás egyáltalán nem felelt meg a naptárnak – kifejezetten hideg volt. Egy szabadtéri előadás élvezetét pedig ez erősen befolyásolhatja. Hogy nem így történt, felszabadult, igazi örömből fakadó játékuknak köszönhető. (Dacoltak a táncbetétek közben a csak az előadás kezdete előtt percekkel elállt esőtől nedves, erősen csúszó színpaddal is. A több kisebb-nagyobb baleset láttán aggódtam is, nehogy komoly baj történjen…) Ha a színpadon állók láthatóan valóban élvezik és szívvel-lélekkel teszik dolgukat, akkor az átjön a nézőtérre is. A kassai Thália előadása rokonszenves, szerethető produkció volt, teltházzal, amelyben minden korosztály képviseltette magát.
  A fiatalabbak talán nem tudták, de a Zerkovácok varázsolták el őket. Zerkovitz Béla (1881-1948) dalait hívták-hívják így, amelyek a mai napig rendkívül népszerűek. Az előadás (a másik szerző Szilágyi László) egyik betétdalában el is hangzik a szó.
 A Csókos asszony szinte valamennyi dala közismert, sokan együtt dúdolták a művészekkel. Kár, hogy csak az ének lehetett élő, a zene felvételről szólt – noha tudom, hogy ennek nyilván anyagi oka van. (Zenei vezető: Marík Erzsébet)
  A Moravetz Levente rendezte operett csillagfényes, meleg nyári éjt varázsolt a hidegbe. Tarpataky báró - Kelemen Csaba, Pünkösdi Kató - Márkus Judit, Dorozsmai Pista - Madarász Máté, Ibolya Ede - Reiter Zoltán, Hunyadiné - Cs.Tóth Erzsébet, Rica Maca - Varga Lívia, Kubanek, a hentes - Korognai Károly, Salvatore, főkomornyik - Illés Oszkár, Csipcsala bácsi - Várady Béla, Lojzi - Ponty Tamás, Hanzi - Richtarcsík Mihály, Marcsa - Nagy Kornélia, Édike - Tóth Zsófia, Hédike - Básti Andrea, Kövecsesné - Szabadi Emőke, Rendőr - Flórián Róbert Szabolcs, Tinka - Kuczik Mária
(Díszlet, jelmez: Laczó Henriette, rendezőasszisztens: Bleha Victor)
   Egri vonatkozásai is voltak az előadásnak. A báró szerepét vendégként játszotta Kelemen Csaba. Varga Lívia évekig tagja volt az itteni társulatnak, például az Anna Karenina musicalben vagy a Száll a kakukk fészkére című előadásban láthatták, Reiter Zoltán pedig a most szerződtettek sorában szerepel - öröm volt nézni, milyen sziporkázó tűzzel járták vidám tánckettőseiket. (Koreográfia: Dévényi ildikó) A zenei vezető számtalan egri operett és musical bemutatóban működött közre régen és ma. Ezek közül többet a mostani rendező jegyzett, aki a jövő évadban is dolgozik itt…
 

   Nem vagyok könnyen ismerkedő típus, a sok-sok színházban töltött év, este alatt nem egy arcot megjegyeztem a nézőtérről is, néhányukkal köszönni szoktunk egymásnak, de ennél tovább nem jutottunk. A legutóbbi évad mégis ismeretségeket hozott, nem is olyan keveset. (Valamennyi kapcsolatban szerepet játszott-játszik a blog is.) Sorrendet nem szeretnék felállítani, ábécé-sorba rendezem őket.
   Emese egy internetes médium munkatársaként keresett meg, úgy látszott, együtt tudunk majd működni bizonyos kérdésben, sajnos azonban az a médium egyelőre szünetel. Emesével viszont írásban is, élő beszélgetésekben is kapcsolatban maradtunk, megvitattuk az egri produkciókat.
   Évi már régen a blog olvasója volt, amikor egy a színpadon az előadás végén látott, kifejezetten nekem szóló gesztust érintő hozzászólására válaszoltam, s azóta többé-kevésbé rendszeresen értekezünk színházról, az élet dolgairól, esztétikai élményekről…
   Ahogyan Fruzsinával színházról, itthon és Csehországban. Ő nemsokára jelentkezik egy hosszabb beszámolóval cseh színházi tapasztalatairól…
   Judittal is a blog hozott össze, majd előre megbeszélve találkoztunk az egyik előadás előtt s azután többször is. Vele is nagyon hasonló a színházról alkotott képünk.
   Linda és a kis társaság – Kitti, Petra és Réka -, amelynek ő a vezéralakja is színházbolond - és ez természetesen nagyszerű dolog -, tőlük kedves meglepetést is kaptam. (Mivel nem akarok ebben az írásban ismétléseket, csak jelzem, hogy az állandó olvasók tudhatják, miről van szó, de aki újabban csatlakozott, az is megtalálhatja a történetet, s rajtuk kívül a többiekkel kapcsolatban is lehet találni anyagokat a blogon…)   
   Vera és Zoltán – beszélgetés a neten, személyesen - egy előadás utáni éjszaka, de találkoztunk még a POSZT-on is…
   Zsuzsannával egy véletlen székcsere folytán elegyedtünk szóba, s mindig beszélünk pár szót. Ott volt a Cseh estemen is. Érdekes színházi emlékei vannak, majd szeretnék is vele készíteni egy beszélgetést…   
   Kilóg a sorból Izabella és Veronika, mert velük sosem találkoztam a színház nézőterén (mindketten Pesten élnek), de mindketten érdeklődnek az egri színház iránt, rendszeresen csevegünk a neten.
    Nem vagyok könnyen ismerkedő típus, de nem is zárkózom el, ha látom, hogy valakit igazán érdekel, számára igazán fontos a színház világa. Ők valamennyien ilyenek.

 

   A cseh mesesorozat közkedvelt főhőse, a Kisvakond a Gárdonyi Géza Színház  nézőterén...   A képeket Baranyi Tímeától kaptam.
 

  S.O.S. címmel közölte a blog Blaskó Balázs direktor drámai hangú levelét a miniszterhez (2011.05.31-i bejegyzés), amely szerint bizonytalanná vált, hogy lehet-e színházi évad Egerben ősztől. A legfrissebb hírek szerint a színház fenntartása a megyénél marad, bár kevesebb pénz jut a működésére, létezik viszont egy ígéret a kormánytól arra, hogy 40 millió forinttal segítik az évadkezdést. A további működést befolyásolja a bérletek száma is. A direktor 10-12 ezret szeretne elérni.

 

   A felsoroltaknak valójában csak annyi köze van a POSZT-hoz, hogy történetesen  most ott tapasztaltam mindezt, de történhettek volna bárhol máshol is.
   - Gyülekezett a közönség, s elnéztem, mennyien - s köztük sajnos intelligens emberek, ismert művészek - nincsenek tisztában azzal az alapvető színházi illemszabállyal, hogy arccal a már helyükön tartózkodó nézők felé fordulva, nem pedig hátat fordítva araszolunk a helyünkre.
    - Folyt a díjkiosztó gála. Értem én, hogy menő a nagy lazaság bizonyos körökben, de nekem mégsem tetszett, amikor az egyik nyertes ifjú hölgy az első sorból nem a tőle pár lépésre lévő színpadfeljárót választotta, hanem nőiesnek, finomnak egyáltalán nem mondható előnytelen koreográfiával kapaszkodott-ugrott fel a színpadra, amikor szólították.
    - A harmadik eset személyesen volt kellemetlen. Az a tőlem jó 15 évvel fiatalabb színész, akivel előző este bemutattak bennünket egymásnak és ott ültünk egy asztalnál egymással szemben, másnap az utcán - amikor én köszöntem neki -, már keresztülnézett rajtam...
    Természetesen nem ezek a döntő POSZT-emlékeim és nagyon jól éreztem magam Pécsett, de azért elgondolkodtató dolgok…

 

   Magam is készülődtem valami hasonló bejegyzésre, ami azon töprengene, mit tehetne, tehetne-e egyáltalán valamit (van-e hozzá anyagi ereje, lehetősége) a közönség, akár az egyén, akár cégek azért, hogy Eger színházának és önálló társulatának léte ne forogjon veszélyben, valamiféle adakozással, a nézőtér székeinek „örökbe fogadásával”, tudom is én mivel… mert amint a Színház vendégkönyvében írja a volt dramaturg Jónás Péter: „Egy állandó színházi társulat léte felette áll bármilyen politikai, szakmai, emberi különbözőségeknek. Most kellene egy minden ellentéteket átívelő polgári, emberi összefogás.”
   Művészeti felfogásról, preferenciákról lehet vitatkozni – ha van színház. De ha nincs, minden vita értelmét veszti...
   Egy másik kommentár (Mikó Jenő) a szinhaz.hu-n ezt mondja: „Szerintem ilyen helyzetben a megye és a város vállalatainak és egyéb intézményeinek is össze lehetne fogni a színház megmentése érdekében. Ahogy látom Eger városában rengeteg rendezvény és fesztivál van. Nos ezeken keresztül is lehetne támogatást kérni valamilyen formában. Egy példa : A rendezvények utáni bevételek 5-10 % át felajánlani a színház javára vagy a belépő jegyek árához 10-20 Ft-ot hozzá adni amit szintén át lehetne utalni. Nem is beszélve az egyéb idegenforgalmi bevételek bizonyos hányadáról... stb stb, szóval lehetne megoldást találni csak keresni kellene.”
   Molnár Gabriellát a Facebook-ról idézem: "Ha van egyszámlaszám, akkor mielőbb tegyék közzé! Sok kicsi sokra megy! Ha a 40 ezres lakosú Eger csak 1000 Ft-okat adna össze, már tízmilliós nagyságrendű lenne az összeadott pénz. Az egriek régen harcoltak a színházért, hát most is itt az ideje, hogy megmentsük és ebben fogjunk össze mindannyian!"
   Nem tudom eldönteni, mi mennyire járható út, de hogy keresni kellene a megoldást, az nagyon valószínű.
  S van, aki már tesz is. Szintén a szinhaz.hu-n olvastam: „20.000-et én is adok...”  ArtMaecenas (Budapest).  Beszéltem vele - "segítek, amiben tudok" - mondta. Az esetleges továbbiakról itt a blogon is szeretnék majd hírt adni.
   Eger nem maradhat önálló színház nélkül! 

 

   A Magyar Teátrumi Társaság szolidaritási akciót kezdeményez az egri teátrum megmentése érdekében! Felhívjuk a hazai szí­nházakat, hogy pénzátadással támogassák egri társteátrumunkat! 50 millió forintra van szükség. Ha a hazai színházak összefognak, akkor lemondások árán ugyan, de megmenthetik a szí­nházat. A Magyar Teátrumi Társaság félmillió forintot ajánl fel, és az info@magyarteatrum.hu címre várja a további felajánlásokat. Ha a pénzt csak később tudja küldeni a társszínház, de a felajánlását megteszi, már ez is erőt és lehetőséget ad a továbbélésre! A Magyar Teátrumi Társaság elvárja, hogy a kulturális kormányzat a hiányzó összeg legalább egytizedével, 5 millió forint gyorssegéllyel támogassa egri barátainkat, kollégáinkat! Budapest, 2011. június 8.