Gyerekek a nézőtéren és a színpadon 1989-2003

A nézőtéren

1989-90

* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)
 

- Tegnap voltam először színházban. Nagyon jó érzés volt.  Már kezdettől örültem, hogy el fogunk menni és nem csalódtam!
-  Ez a kis társulat igazán hangulatos estét tudott teremteni.
-  A tegnapi este igazi élmény volt számomra. Egészen másképp éreztem magam öltönyben és nyakkendőben. Amikor bementünk, megigazítottuk a nyakkendőnket és igyekeztünk komoly képet vágni, ahogy egy színházlátogató társasághoz illik. Az, hogy mindenki öltönyben jött el, sajátos atmoszférát teremtett.
- Nagyon jól voltak megválogatva a szereplők, mindenki olyan szerepet játszott, amihez kedve és tehetsége is volt.
- Elgondolkodtam a művön is és azon is, én hogyan rendeztem volna, játszottam volna el.
- Tetszett, hogy a téma ugyan bonyolult volt, de  a díszlet nem volt túlbonyolítva. Jól ábrázolták a színészek a hősök jellemét. Időnként egészen baljós érzésem volt, de a humoros részek feldobtak.

Belépőjegy (fénymásolat) 1991

A színpadon

1995

Anna, Patrik, Zsombor

   A színlap persze közli teljes nevüket, hiszen az előadásnak éppúgy teljes rangú szereplői, mint a felnőtt, "igazi" színészek. Mind a hárman zenés darabokban láthatók. Anna a Görkorcsolyapályában Nádasy Erika kislányaként. Játék is meg nem is, hiszen ők a valóságban is anya és lánya. Patrik és Zsombor a József Benjaminját éneklik és táncolják, kettős szereposztásban. Komoly feladat, szinte állandóan színen vannak és még arcukkal játszani kell, érzelmeket kifejezni.
   Egyáltalán nem biztos, hogy színészek lesznek, nem is kell feltétlenül így lennie. Az azonban biztos, hogy szép emlékük marad a színpadon töltött idő, mert érezhető, hogy szívesen csinálják. Ezért gondolunk rájuk mi is jószívvel.

* Ez az írásom eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.

1999

Fekete Marci

  Azazhogy: bocsánat, Márton! Így hivatalosan illendőbb volna, mert komoly művészi teljesítményt nyújt.
  Mégis illik hozzá ez a "Marci", hiszen épp azért olyan rokonszenves, mert nem kapatta el a siker (amelyet megérdemelt nemcsak most, hanem már korábban, például a Kék madárban, az Egri csillagokban), szerény, kedves maradt ez a komoly, most éppen hatodik osztályos kisfiú. Akkor is, amikor az előadás után Lisztóczki Péter, a felnőtt Nyilas Misi alakítója, mellesleg Marci nagybátyja társaságában gyermekekkel találkozott és beszélgetett.

* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)
 

2003

Levélféle a Valahol Európában gyermek szereplőinek

   Sokszor láttalak benneteket! Kuksit - Pintér Kristófot, aki a legtöbb bájjal, a legnagyobb természetességgel mond és énekel el minden szöveget, él minden szituációt, Mezei Bencét, akinek talán már egy picit könnyebb dolga volt, de nagyon ügyes. Szeplőst, Fekete Mártont, aki sokszor meglepett már bennün­ket korához képest érett tehetségével, akár az Egri Csillagok Gergőjére, akár a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijére gondolok, s most is öröm volt figyelni. Pintér Imrét, akinek a megformálásában a bemutatón talán még több volt a gyerekből (Mártonéban a korán, kényszerűen korán férfivé vált emberből), de hitelesen, szépen oldotta meg nem is könnyű feladatát. Szabó Tibort, akiben az fogott meg, hogy a nagyobbak közé tartozva sem szégyelli a sokadik előadáson sem kimutatni érzelmeit, meghatottságát, megrendülését. Áhítat és főhajtás - énekelitek - és bár bizonyára kaptatok sok dicsé­retet, én is szeretném elmondani Nektek, hogy sokszor felnőtteket megszégye­nítő fegyelmetek, odaadásotok minden elismerést megérdemel. Tudom azt is, hallottam róla, hogy nincs könnyű dolgotok közben az iskolában, s tudom, láttam is, hogy a színpadi fegyelmet csak úgy lehet kibírni, ha jelenésre várva tombolhattok egy kicsit. Sajnos eljön majd az a pillanat. amikor az előadás lekerül műsorról. Addig azonban biztosan Ti is minden alkalommal várjátok, hogy a felvonás kellős közepén egyszer csak kigyulladjanak a nézőtéri fények, leszaladhassatok a színpadról, körbevehessetek bennünket, úgy énekelhessétek azt a dalt. Bizonyára látszik rajtunk a meghatottság, mert visszatükröződik, amint tágra nyitott szemekkel, ámulva és szintén elérzékenyülve néztek bennünket, s azután boldog mosoly jelenik meg az arcotokon. Ügyesek és kedvesek vagytok, név szerint említettek és a többiek is mind, kivétel nélkül. Gratulálok Nektek!

* Ez az írásom eredetileg a  Mezőkövesdi Szivárványban (lásd a sorozat 62. fejezetét) jelent meg.

M. HORVÁTH JÓZSEF EMLÉKÉRE



Ribár Évával

   1999… A színházat éppen átépítették, az előadások több helyszínen folytak, ezek egyike volt az Ifjúsági Ház. Elkezdődött a Piaf premierje, de alig egy perc múlva megszakadt. Fehér István jelent meg a színpadon. „Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Közönségünk! Elnézésüket kérem, hogy néhány pillanatra leállítom az előadást. Néhány nappal ezelőtt, 1999. szeptember 23-án meghalt egy színész. Önök M. Horváth Józsefként ismerik. A mai bemutatót az ő emlékének, kollégánk, Jozsó emlékének ajánljuk. Köszönjük figyelmüket.” Ez volt az utolsó, sajnos - ahogyan ma mondják - már csak „virtuális” színpadi jelenléte annak a színésznek, akit közönség és kollégái egyaránt szerettek, s akit az 1987. október 16-i évadnyitó bemutató előadáson, az újra létező társulat tagjaként is már láthattak, Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabjában.  
   Sokaknak a felszabadult bolondozó, a nagy mulattató jut elsőként eszébe róla – lásd sorozatunk előző részét: Charley nénje -, de szerepeiben nem csak humorát, mély emberismeretét is mindig megmutatta, hogy csak Örkény István Tótékjának postására, Szomory Dezső Hagyd a nagypapát! (Szabóky Zsigmond Rafael) címú darabjának nagypapájára (lásd a kezdő képen), vagy Szép Ernő Vőlegényének Csuszik Zsigájára emlékeztessek,   nem is beszélve – valóban mintha egyenesen rá írtak volna -, A Svejk a hátországban címszerepéről (Hašek - Aldobolyi Nagy - Szenes – Bodrogi).

                               
Svejk                                               Charley nénje

Az 1987/88-as évad bemutatói sorát megszakítva most itt, a Brandon Thomas - Aldobolyi Nagy György – Szenes Iván: Charley nénje kritikájának felidézése után (fotó: Népújság - Koncz János) emlékezik rá a Színháztörténeti sorozat.

Szegvári Menyhért rendező gondolatai:

   Legszívesebben mindazokról írnék, akikkel – akár színészként, akár műszakiként, akár asszisztensként, súgóként, öltöztetőként, titkársági dolgozóként, vagy portásként – egy épületben lehettem annak a húsz évnek kapcsán, amit a Gárdonyi Géza Színházban dolgozhattam, és akik közül számos munkatársam barátommá vált, sőt egyikőjük még a feleségem is lett, de most Jozsóról (M. Horváth József színművészről) osztom meg néhány gondolatomat. (Ő már sajnos nem tud sem egyetérteni, sem beperelni érte!)
     Azért is, mert máig lelkiismeret furdalásom van halála miatt.
  Történt, hogy mielőtt elhunyt, felvittem magammal Budapestre, a Kamaraszínházba egy, már Egerben is általa kitűnően alakított szerep újrajátszására. Jozsót „négy lóval” kellett fölcipelni Pestre. Nem akart jönni semmi áron. Félt! Először azt hittem, hogy csak „játssza” a félelmet, csak mórikál, de amikor végül engedett, megtapasztalhattam, hogy nem. Mielőtt bementünk az olvasópróbára, kérte, találkozzam vele, majd (szó szerint) a kezét fogva cipeltem be az épületbe. Reszketett.
   Aztán, aki ismerte Őt, annak természetes, hogy a második próba után az egész ottani társulat már körülötte nyüzsgött a büfében, természetesen. Itták a szavait, „szagolták” személyiségét, azt az utánozhatatlan, páratlan, megfogalmazhatatlan egyéniségét, ami fiatal korától jellemezte Őt.
   Akkor már nagyon beteg volt és én mégis kényszerítettem erre a – számára óriási megterhelést jelentő – munkára. Emiatt érzem magam, még ma is rosszul, mikor Rá gondolok. (És melyik nap nem?)
   Mindenesetre boldog lehetek (ha, van a mi szakmánkban ilyen), hogy ismerhettem, hogy barátja lehettem ennek az „őskomédiásnak”, aki nem csak vígjátékok főszerepeiben volt csodálatos, de néhány mondatos drámai epizódokban is „megállt körülötte a levegő”.
   Sok más mellett az Ő barátságát is ennek a színháznak köszönhetem!
 

* Hozzászólások:
- Betöltetlen az űr ,amit hagyott maga után! :(( Sokszor gondolok Rá. Dimanopulu Afrodité.
- Drága , drága Jozsó! A Minden egér szereti a sajtot-ban mint Zakariás , még bábozott is! Lovasy Erzsi
- Nagyon jó színész volt! Egykori Hetes Iskola