Önhibáján kívül csődhelyzetbe került egy színház, a megszűnés veszélye fenyeget egy társulatot. Egy olyan városban, Egerben, ahol évek után sikerült ismét saját társulatot létrehozni, ami a nem kevés anyagi áldozat árán felújított épületben az egész országban hirdette a város jóhírét, hozott létre közönség- és szakmai sikert elérő előadásokat.
   És most veszélyben mindez, mert a megye nem akarja - nem tudja - többé finanszírozni az intézményt.
   A Magyar Színházi Társaság Elnöksége ezúton fordul a megye és a város vezetőihez, ne hagyják, hogy megszűnjék a Gárdonyi Géza Színház, ne hagyják elvenni a fiatal generációtól a színházbajárás lehetőségét a térségben. Kérjük, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy továbbra is fennmaradhasson a város és a megye egyik legfontosabb kulturális intézménye, az egri Gárdonyi Géza Színház!
   Minden magyar színház nehéz helyzetben van. Az egész magyar kulturális élet nehéz helyzetben van. Az egész ország nehéz helyzetben van. Válság van, megszorítások vannak. Ebben a helyzetben legalább azt ne romboljuk le, amit közösen építettünk fel! Önök tudják legjobban: megszűntetni valamit egy tollvonás, felépíteni viszont hosszú évek kitartó munkája.
   A válságból való kilépéshez, a válsággal való küzdelemben éppen közös értékeinkre kellene támaszkodnunk. Kultúránk, színházi életünk az.
   Ne hagyjuk elveszni a Gárdonyi Géza Színházat!

Budapest, 2011. június 7.

A Magyar Színházi Társaság Elnöksége

* A Gárdonyi Géza Színház tagja mind a Magyar Színházi Társaságnak, mind a Magyar Teátrumi Társaságnak.
 

Ezek már ilyen hetek...
   Ma este ismét búcsúztunk. Az évad utolsó előadása volt, de nem csak erről volt szó. Ma ismét voltak, akik utoljára álltak az egri színpadon, ismét könnyes szemeket láttunk és ismét állva tapsolt a közönség... (Lásd még korábban: Szemek 05.06. és Különös éjszaka 05.08.!)
  Az előadást követte a 14 év után szintén búcsúzó Egri Páholy utolsó partija, ahol a páholy tagjainak szavazata alapján Bozó Andrea és Kaszás Gergő lett az évad díjazottja. Gratulálunk!
  S hogy mi lesz szeptembertől? Nem szívesen írok róla a blogon - már csak valamiféle "kabalából" sem, de homokba sem dughatom a fejem - lásd az S.O.S. című 05.31-i bejegyzést!
 

Összesen 963 voks érkezett. Köszönöm a szavazatokat. A nyerteseknek köszönjük az emlékezetes, szép estéket! A szavazás eredménye Az évad legjobb... rovatban található!                      

S.O.S.! A direktor drámai hangú levele a miniszternek:

"Alulírott Blaskó Balázs, mint az egri Gárdonyi Géza Színház 2011. február 1. óta kinevezett egyszemélyi felelős igazgatója, a gondjaimra bízott intézmény végső óráiban fordulok Önhöz.

NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUMA                                      

1054 Budapest, Akadémia u. 3.                                                              

Réthelyi Miklós

miniszter úr részére

Tisztelt Miniszter Úr!

 Alulírott Blaskó Balázs, mint az egri Gárdonyi Géza Színház 2011. február 1. óta kinevezett egyszemélyi felelős igazgatója, a gondjaimra bízott intézmény végső óráiban fordulok Önhöz.

Heves megye egyetlen, idén az önálló társulat újraalakulásának 25. éves jubileumát ünneplő - 11 éve, a polgári kormány idején mintegy 1,5 milliárd Ft-ból felújított  -gyönyörű színházát februárban hozzávetőlegesen 25 millió Ft számlatartozással vettem át. Ez az összeg mára megközelítette a 60 millió Ft-ot. Ez az a támogatási arány, amelyet a fenntartó Heves Megyei Önkormányzat tragikus likviditási problémái miatt színházunk nem használhatott fel a 2010-es gazdasági évben. A hiányt önhibánkon kívül, hólabdaként görgetjük magunk előtt, s mára lavinaként temeti Társulatunkat maga alá!

Ebben a magatehetetlen helyzetünkben érte az Ön által nyilván pontosan ismert pervesztés Heves megye Önkormányzatát, amelynek következtében fenntartónk adósságkezelő biztos gondnoksága alá került.

A vészforgatókönyv szerint elsősorban a kötelező feladatok ellátásának biztosítása élvez prioritást, így az önként vállalt kötelezettségek, mint a Gárdonyi Géza Színház működésének finanszírozása is, tizedrangú kérdéssé vált.

Ezen körülmények között utasítás szerint nem vállalhatok olyan hosszú távú kötelezettségeket, mint a társulatépítő szerződtetési folyamat lezárása, amelyre a 2011/2012-es színházi évad épül, ezzel összefüggésben nem tudok műsortervet hirdetni, és megkezdeni a bérletárusítást, amely saját bevételként megalapozhatná az őszi szezonkezdést. Tetszhalott állapotba kerültünk!

Amennyiben esetleges saját bevételeink a megye hiányát csökkentik, de akár saját színházunk múltjának felhalmozódott adósságát kezelik, feléljük színházunk jövőjét.

A magyar kultúra védelmében, Eger, s a megye színházkedvelő közönsége, gyermekek, fiatalok, felnőtt - és nyugdíjas nézőink, valamint az egri Gárdonyi Géza Színház 124 közalkalmazottja, mintegy 40 más munkaszerződésű dolgozója, és családtagjaik nevében, a színház létezésétől közvetve, vagy közvetlenül függő művészek, műszakiak, irodai dolgozók, és hozzátartozóik, közel 500 ember életlehetőségének megtartása érdekében fordulok Önhöz, a nemzeti erőforrásokat ápoló miniszterhez segítségért.

Tisztelt Miniszter Úr!

A 25 éve újra saját társulattal működő egri Gárdonyi Géza Színházat főként a költségvetésben garantált, de nem átadott, ezért nem felhasznált 60 millió forint fenntartói támogatás hiánya juttatta ebbe az ellehetetlenült állapotba. Tisztelettel kérem tehát Miniszter Urat, hogy a rendelkezésére álló keretből, vagy egyéb fellelhető forrásból, lehetőleg rapid sürgőséggel tegyen intézkedést az életmentő hiánypótlásra, mert ha nem tudom megalapozni a következő évad indítását – nem beszélve az Előadó-művészeti törvény által előírt mutatók alulteljesítésének negatív következményeiről – kihalt színházunk homlokzatára ősszel könnyen az „Élt 25 évet” felirat kerülhet.

Amennyiben lehetőségem lesz „0”-ról indulni, megvan az a válságkezelő, takarékos működést biztosító intézkedési tervem, amellyel a Gárdonyi Géza Színház kiegyensúlyozott középtávú jövőjét hatékonyan tudom biztosítani.

Tragikus helyzetünkről dokumentumokkal alátámasztva tájékoztattam Szőcs Géza államtitkár urat és Schmidt Ágota kabinetvezető asszonyt, akinek mindenre kiterjedő, részletes, tényfeltáró iratanyagot is mellékeltem.

Válaszát és gyors, hatékony segítségét remélve tisztelettel:

Blaskó Balázs színész - rendező, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója

E g e r, 2011. május 24."

    Színházi tárgyú írásaim a következő helyeken jelentek meg: Egri Riport, Gárdonyi Napló, Heves Megyei Hírlap SzínLap, Mezőkövesdi Újság, Mezőkövesdi Szivárvány, Prágai Tükör, Premier Plan – és volt egy Magyar Televízió interjú is (lásd a Gárdonyi retro 1993 rovatban), amit a Gárdonyi Géza Színház igazgatói irodájában vettek fel –, de szám szerint a legtöbbet a Heves Megyei Nap közölte.

A lap 1994. március 15. és 1999. január 31. között jelent meg.
  1995. április közepétől minden második héten színházi melléklettel jelentkezett 1996. szeptember végéig, amikor a Színház saját lapot és egyben műsorfüzetet indított, s emez megszűnt.
   Ezalatt 57 cikkem jelent meg.
  Örültem, hogy összesen talán kétszer esett meg, hogy a leadott írásomon bármit is változtattak volna (ez a két alkalom is csak némi rövidítés volt) és minden második szerdán izgatottan mentem megvásárolni az újságot. A cikkeket ma is őrzöm. Szívesen gondolok vissza erre az időszakra. Az akkori örömöt nem kisebbíti két üröm az örömben eset sem – bár ezek is eszembe jutnak…
   Az egyik írásom ötletét egy képeslap adta, amelyet a hajdan volt egri színház képével Nagybátony-Ófaluban fedeztem fel, Barják Gyula magángyűjteményében. Elkértem, hogy megmutathassam az olvasóknak, és írjak hozzá a kép és a szöveg alapján egy kis történetet.Azzal a feltétellel adtam át, hogy természetesen visszakapom, de hiába kértem, "nem találták". Ezt akkor sem értettem és azóta sem...
   A másik: az újjáépített színház 2000 nyarán történő megnyitására jelent meg egy reprezentatív kötet, Az egri színház anno és ma címmel. Fotók, tények, adatok, visszaemlékezések, műsortervek, kritikák – de csak  a másik egri napilap írásait idézte, holott a Gárdonyi Géza Színházzal rendszeresen és szeretettel foglalkozott A Heves Megyei Nap is!

* Facebook hozzászólás: Igen, kedves barátaim, volt egy csodálatos csapat, mely ma is sikeres lehetne! Ez talán a Heves Megyei Nap megyei napilap, a " zöld fejléces" újság csapata, mely a "felső utasításos megszüntetés után még mindig keresi a helyét a tájékoztatásban"! Nem tudnak információim szerint az olvasók ma azonosulni a Heves megyei Hírlap egész oldalas reklámjaival. Hiszen ez a kártékonyan befolyásolja az előfizető napi információ igényét és pénztárcáját! Szabó Vilmos

Mélyen tisztelt Publikum! Kedves Közönség!

   Kegyelmi állapot, amikor színpad és nézőtér együtt lélegzik. Vágyaim szerint az elkövetkező években szeretnék visszaadni Önöknek valamit abból a lelki adományból, amellyel az évek során kőszínházi és nyár esti találkozásaink alkalmával gazdagítottak minket. Viharos vastapsok hallatán érzett felemelő és megrendítő érzések, elismerések, jó kívánságok, vélemények bennem az elmúlt évek alatt felelősségvállalássá értek, szolgálatkészséggé nemesedtek.
  Immár negyed százada élünk együtt szeretett és gyönyörű városunkban, s találkozunk évadról-évadra az idén 25. évét betöltő Gárdonyi Géza Színházban. Nagyon sok szeretetet, megbecsülést kaptam Önöktől az elmúlt évtizedekben és sok-sok felejthetetlen hangulatú előadás pereg emlékezetemben (La Mancha lovagja, Salemi boszorkányok, A Padlás, Komámasszony, hol a stukker?, Ismeri a Tejutat?, A Fösvény, Az ember tragédiája, a Tizenkét dühös ember, az Egri csillagok) – hogy csak néhányat említsek a nem is olyan távoli múltból…
  A 2011/12-es, jubileumi évadban minden műfajban magyar szerzők - klasszikusok és kortársak - műveihez hívom Önöket. Szeretném, ha múltunk, jelenünk és lehetséges közös jövőnk alapkérdéseiről együtt gondolkodnánk előadásaink során. Katartikus, megrendítő, meghitt pillanatokat hozó, elgondolkodtatva szórakoztató élményszerzés reményében kérem és szólítom Önöket a nézőtér soraiba.
   Reményteljes bizalmat kérek Önöktől magam és a Társulat nevében, hiszen csak a gazdag gondolatiságot sugárzó színpadon lévők és a zsúfolt nézőtér örömteli egymásra találása jelenthet valódi színházi élményt színész és közönség számára egyaránt.

Tisztelettel és szeretettel várjuk Önöket színházunk nézőterére!
                                                                                               Blaskó Balázs, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója
                                                                                             

   Voltak és remélem, lesznek is még életemben éjszakák, melyeknek emléke megmarad. Akadnak köztük furák, misztikusak, kalandokkal telik, s akadnak meghittségükkel emlékezetesek. Ilyen ez is, amikor ezt a bejegyzést írom.
   Este, az Olympia utolsó előadásán többen utoljára léptek az egri színpadra. Jó volt a közönség, sziporkázott a játék, siker volt, vastaps - álló ováció búcsúztatta őket. Boldog mosoly és megrendült könnyek a színpadon. Többszöri meghajlás. És még több is lehetett volna, volt egy pillanat, amikor a közönség még várta őket vissza, de egy kis késlekedés, s elhalkult a taps. „Úgy szerettem volna még egyszer utoljára kilépni a nézők elé, még készültem rá, hogy az lesz az utolsó pillanat, s úgy fáj, hogy már nem lehetett” – mondta Bozó Andrea a színészbüfében, ahol több órán át beszélgettünk az előadás szereplőivel, barátaikkal, színházkedvelő fiatalokkal, sok sírással, de nevetéssel is.
   És van még valami, amiért megmarad ez az emlék. Az a sok szeretet és zavarba ejtően megtisztelő szó, amit én kaptam ezen a különös éjszakán. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!    




Azon az utolsó héten minden este álló ováció volt!




 

   Hihetetlen, hogy egyesek agya képtelen feldolgozni a tényt, hogy a színházban nincs szükség rá, sőt tilos, hogy a telefonjuk bekapcsolva legyen. Az még csak hagyján, hogy esetleg maguktól elfeledkeznek róla, emberek vagyunk ugyebár, ezért minden előadás előtt elhangzik Tunyogi Péter tolmácsolásában az erre (is) figyelmeztető szöveg. De nem! Ők akkor sem kapcsolják ki. Csütörtökön is megszólalt egy előadás közben, pénteken is. Arra meg már szavakat sem találok (illetve amelyeket találok, azokat nem tűrné a nyomdafesték), amikor a jellegzetes, egyéni csengőhang nyilvánvalóvá teszi, hogy ugyanaz a készülék szólal meg többször is egy előadás alatt – vagyis a „kedves” néző még az első alkalom után sem érezte úgy, hogy el kellene némítania. Pénteken este már nem csak az előadás előtt hangzott el a figyelmeztető szöveg, de a harmadik felvonás előtt újra be kellett adni. Itt tartunk… 
 

   A Mester és Margarita - utolsó előadás. A szereplők közt Görög László, aki csütörtökön utoljára lépett színpadra Egerben. Saját döntése volt - igen. De mégis... Fegyelmezetten tette a dolgát, nem lépve ki a szerepéből,  mégis kicsit másképp mint eddig. Alig észrevehetően, de búcsúzott.  Megmaradtak bennem a szemei, amint az utolsó pillanatokban lopva körülnézett színpadon, s nézőtéren.

 

   Néhány napja a kortárs táncot kedvelő fiatalok kérték fel más portálok mellett a blogot is a város polgármesterének írt petíciójuk ismertetésére. Ma pedig az egri színházban zajló változásokat támogató kezdeményezésről kaptam értesítést.
   Megtisztelő és örülök neki, hogy a blogot (olvasóival együtt) komolyan vehető médiumnak tekintik mások is. Erre való tekintettel teszem közzé mindkettőt, fenntartva, hogy a gardonyiszinhazblog.gportal.hu továbbra sem kíván a "csatározások" aktív részesévé válni. 
 

***

Alulírottak, színházszerető polgárok kijelentjük, bízunk az egri színház 2011 februárjában kinevezett új igazgatójának, Blaskó Balázsnak szakértelmében, és támogatjuk azokat a művészeti elképzeléseket, melyeket követni kíván. Pártoló figyelemmel követjük a színház tánctagozatának újjászületését is, melyet magasan kvalifikált, a néptánc-, a moderntánc- és a klasszikus balett terén egyaránt jártas szakemberre kíván bízni.

Szeretnénk, hogy az Egri Gárdonyi Géza Színház körül keltett, hosszú hetek óta tartó negatív hírverés végre elülne, befejeződne.  Sajnálatos, hogy ez a nyilvánvalóan szervezett negatív kampány, hisztériakeltés az egri színház ellen ilyen méreteket öltött, átlépve már az ország határait is, és minden jóérzésű embert aggodalommal tölt el. Ezzel a folyamatos, gerjesztett negatív hírveréssel nemcsak a színháznak és a továbbra is ott dolgozóknak, művészeknek ártanak, hanem Eger város, a megye, és az ország megítélésének is.
* A támogatói nyilatkozatot online alá lehet írni, itt.

***
 

Barta Dóra és társulata kell Egernek!

A nem létezőnek vélt közönség nevében írunk. Szeretnénk jelezni, hogy igenis élünk, lélegzünk és hangot tudunk adni véleményünknek. Barta Dóra és társulata, előadásról előadásra kalauzolt minket a kortárs és egyetemes tánc -  néhányunk számára eddig még ismeretlen - világába. Aki ott ült a nézőtéren, az megtapasztalhatta, hogy minden darabbal valami újat és izgalmasat mutattak meg nekünk, a művészet élvezetének egy egészen más aspektusát tárták fel előttünk. Ráébredhettünk, hogy nem csak szavakkal fejezhetőek ki olyan dolgok, melyek körül vesznek minket. Hatalmas könnyelműségnek tartanánk a város részéről azt, hogy ennyi elismert táncművészt, akik számos díjjal rendelkeznek, akikhez nemzetközileg elismert koreográfusok jöttek el, hogy velük dolgozhassanak, csak úgy elengedne. Arra kérjük a polgármester urat és a városvezetőket, hogy ha a város valóban szeretné itt tartani a fiataljait, sőt másokat is idevonzani, akkor igenis vegyék figyelembe azok művészeti és szellemi igényeit is! Tegyenek maradásukért!
* A petíciót online is alá lehet írni, itt.            

   Találós kérdés - melyik bemutatóról szólhatott ez a kritika?

   "……egy dolog az, hogy Egerben valóban ígéretes társulat szerveződött, s egy másik...hogy a bemutató háromnegyed háza az előadás végére jó félháznyivá zsugorodjék."  
  
   A megfejtés:

   Fordult elő ilyen régen is. 1989-es kritika részlete Schiller: Haramiák című darabjának  előadásáról, Erdei János tollából…
   „Úgy látszik, a magyar színházi életben nemcsak a kétszer kettő nem négy, de olykor az egy meg egy eredményeként sem kettő, hanem a semminél is jóval kevesebb adatik. Mert egy dolog az, hogy Egerben valóban ígéretes társulat szerveződött, s egy másik, szintúgy ígéretes dolog, hogy Valló Péter ezt megelőző itteni rendezése, a Figaro házassága legalábbis figyelemre méltónak tűnt. Így azután igencsak meglepő, hogy most a Valló Péter rendezte Haramiák-előadáson a mű tragikus(nak szánt) pillanataiban a nevetés lágy hullámai söpörtek végig a nézőtéren - s okkal. Amiként Egerben eleddig arra sem igen volt példa, hogy a bemutató háromnegyed háza az előadás végére jó félháznyivá zsugorodjék. Most ez történt. Csábítóan könnyű lenne az okok keresését……..”
 

   Van egy kis színházlátogató kör, tagjai Besenyőtelekről és Füzesabonyból járnak az előadásokra. A csoport lelke Kristonné Vidi Linda. Én csak a blog révén ismerem őket, írtak hozzászólást, megkértek tegyem közzé a művészeknek készített ajándék videójukat, a blog Facebook oldalán beszéltünk néhányszor. Most pedig megleptek! Csak annyit tudtam, hogy a tegnap esti előadáson ott kell lennem – előre egyeztettek velem biztos időpontot – hogy miért, azt nem árulták el. A meglepetés az volt, hogy készítettek néhány fényképet az előadás után az alkotók egy részével és velem – emléknek saját maguk számára és ajándéknak nekem. Köszönöm szépen!  

   ...és most a közönség következik. Tapsol – vagy nem. Bár ez utóbbival még nem találkoztam. Tapsol, de korántsem egyformán minden produkciónak és nem egyformán minden este. Igen, tudom, hogy ez evidens, mégis szerettem volna elmondani, mert azon nem túl gyakori esték egyike volt a mai, amikor a közönség reakciója külön élmény. Minden produkciónak van egy sztenderd színvonala, amellett, hogy a művészek természetesen minden este a lehető legjobb, az ideális megközelítésére törekszenek. Csakhogy ez nem egyedül rajtuk múlik. Több más tényező mellett a közönségen is, akiknek reakciói, vagy azok elmaradása – ez megint több tényezőn múlhat - befolyásolja őket. Láttam az Olympia tegnapi két és egy mai előadását. Nagy különbség! Ma bizony sokkal inkább éltek a mondatok, a mimika, a gesztusok! S a publikum hálás is volt ezért. De mielőtt elmondanám, mi történt a végén, egy kicsit szeretnék visszaidézni két előadást a múltból. 1995-ben a Líceum udvarán láthattuk a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicalt (akkora siker volt, hogy a következő nyáron is az ment és bekerült a kőszínházba is). A bemutató estéjén a finálé alatt eleredt az eső. Egyre jobban esett és esernyő talán ha kettő  vagy három volt az egész nézőtéren, mert koraeste nem tűnt szükségesnek hozni. És mégis, senki sem ugrott fel, hogy tető alá siessen. A színpad már kezdett veszélyesen csúszóssá válni, de egymást követték a ráadások és mindenki tudta, hogy ennek így kell lennie, hiszen az átázott közönség hosszú perceken át állva, nem mozdulva tapsolt! 2003-ban pedig a Valahol Európában bemutatója végén húsz percig (mértem!) zúgó taps dübörgött. S most itt az Olympia, amelynek előadásait -  nem venni észre butaság – a darabon túl mutató érzelmek is kísérnek. Egy szereplő kivételével valamennyien megválnak a következő évadtól a Gárdonyi Géza Színháztól és az őket kedvelő nézők tapsukkal erre is reagálnak. Ez már a bemutatón is jól látszott, amikor a szűnni nem akaró ünneplés közepette megrendült, sőt síró emberek álltak előttünk. Ma pedig, mintha vezényszóra történt volna, egy emberként pattant fel a teli nézőtér és állva tapsoltak hosszasan. Ha a bemutatón sírtak, most pedig mosolyogtak, örültek a színpadon.

* A hozzászólásokat egybe gyűjtöttem, ezért jelez a Hozzászólás-számláló csak 1-et...
  

Kerényi Jenő Thália című mészkő szobra az akkori új színházépülethez készült 1965-ben, de mert a közízlés nem fogadta el, az Érsek-kertbe került, ma is ott látható. A tervek szerint visszakerülhetne - a színház Klapka utcai oldalára.
 

   Személyes üzenetben (e-mail és facebook) érkező jókívánságokat is kaptam és nyilvánosakat is. Utóbbiakból idézek néhányat itt a bejegyzéshez kapcsoldó hozzászólásokban egy helyre összegyűjtve és mindenkinek, akár személyes, akár nyilvános volt, nagyon szépen köszönöm! J.F.
 

   A mai naptól a blog is szerepel a Gárdonyi Géza Színház honlapján ajánlott linkek között.

   A MASZK Országos Színészegyesület Soós Imre-díját fiatal, pályakezdő színművészek vehetik át minden évben, a Színházi Világnapon. Idén a Gárdonyi Géza Színház tagja, Schruff Milán kapja a díjat. Gratulálunk!

 

Február 1-jétől Blaskó Balázs a Gárdonyi Géza Színház direktora. Azóta megismerhettük véleményét az előző tíz évről és gondolatait arról a színház-eszményről, amelyet Egerben megvalósítani kíván. Itt a blogon tudhatnak meg először konkrét részleteket elképzeléseiből.

   Ma este az Olympia utáni Beszélgetőn pár percre megfordult a dolog és nem a közönség kérdezte a művészeket, hanem ők - engem, színház iránti szeretetemről és színészek és nézők megtapsoltak. Eldicsekszem ezzel itt a saját blogomon. Miért ne tenném? Jólesett. Nagyon szépen köszönöm! J.F.