gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Színház Egerben 1884-től máig - Színháztörténeti sorozat

P

  

Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 58. rész 2014.12.10.


Gyerekek a nézőtéren és a színpadon 1989-2003

A nézőtéren

1989-90

* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)

 

- Tegnap voltam először színházban. Nagyon jó érzés volt.  Már kezdettől örültem, hogy el fogunk menni és nem csalódtam!
-  Ez a kis társulat igazán hangulatos estét tudott teremteni.
-  A tegnapi este igazi élmény volt számomra. Egészen másképp éreztem magam öltönyben és nyakkendőben. Amikor bementünk, megigazítottuk a nyakkendőnket és igyekeztünk komoly képet vágni, ahogy egy színházlátogató társasághoz illik. Az, hogy mindenki öltönyben jött el, sajátos atmoszférát teremtett.
- Nagyon jól voltak megválogatva a szereplők, mindenki olyan szerepet játszott, amihez kedve és tehetsége is volt.
- Elgondolkodtam a művön is és azon is, én hogyan rendeztem volna, játszottam volna el.
- Tetszett, hogy a téma ugyan bonyolult volt, de  a díszlet nem volt túlbonyolítva. Jól ábrázolták a színészek a hősök jellemét. Időnként egészen baljós érzésem volt, de a humoros részek feldobtak.



Belépőjegy (fénymásolat) 1991

A színpadon

1995

Anna, Patrik, Zsombor

   A színlap persze közli teljes nevüket, hiszen az előadásnak éppúgy teljes rangú szereplői, mint a felnőtt, "igazi" színészek. Mind a hárman zenés darabokban láthatók. Anna a Görkorcsolyapályában Nádasy Erika kislányaként. Játék is meg nem is, hiszen ők a valóságban is anya és lánya. Patrik és Zsombor a József Benjaminját éneklik és táncolják, kettős szereposztásban. Komoly feladat, szinte állandóan színen vannak és még arcukkal játszani kell, érzelmeket kifejezni.
   Egyáltalán nem biztos, hogy színészek lesznek, nem is kell feltétlenül így lennie. Az azonban biztos, hogy szép emlékük marad a színpadon töltött idő, mert érezhető, hogy szívesen csinálják. Ezért gondolunk rájuk mi is jószívvel.

* Ez az írásom eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.

1999

Fekete Marci

  Azazhogy: bocsánat, Márton! Így hivatalosan illendőbb volna, mert komoly művészi teljesítményt nyújt.
  Mégis illik hozzá ez a "Marci", hiszen épp azért olyan rokonszenves, mert nem kapatta el a siker (amelyet megérdemelt nemcsak most, hanem már korábban, például a Kék madárban, az Egri csillagokban), szerény, kedves maradt ez a komoly, most éppen hatodik osztályos kisfiú. Akkor is, amikor az előadás után Lisztóczki Péter, a felnőtt Nyilas Misi alakítója, mellesleg Marci nagybátyja társaságában gyermekekkel találkozott és beszélgetett.

* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)

 

2003

Levélféle a Valahol Európában gyermek szereplőinek

   Sokszor láttalak benneteket! Kuksit - Pintér Kristófot, aki a legtöbb bájjal, a legnagyobb természetességgel mond és énekel el minden szöveget, él minden szituációt, Mezei Bencét, akinek talán már egy picit könnyebb dolga volt, de nagyon ügyes. Szeplőst, Fekete Mártont, aki sokszor meglepett már bennün­ket korához képest érett tehetségével, akár az Egri Csillagok Gergőjére, akár a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijére gondolok, s most is öröm volt figyelni. Pintér Imrét, akinek a megformálásában a bemutatón talán még több volt a gyerekből (Mártonéban a korán, kényszerűen korán férfivé vált emberből), de hitelesen, szépen oldotta meg nem is könnyű feladatát. Szabó Tibort, akiben az fogott meg, hogy a nagyobbak közé tartozva sem szégyelli a sokadik előadáson sem kimutatni érzelmeit, meghatottságát, megrendülését. Áhítat és főhajtás - énekelitek - és bár bizonyára kaptatok sok dicsé­retet, én is szeretném elmondani Nektek, hogy sokszor felnőtteket megszégye­nítő fegyelmetek, odaadásotok minden elismerést megérdemel. Tudom azt is, hallottam róla, hogy nincs könnyű dolgotok közben az iskolában, s tudom, láttam is, hogy a színpadi fegyelmet csak úgy lehet kibírni, ha jelenésre várva tombolhattok egy kicsit. Sajnos eljön majd az a pillanat. amikor az előadás lekerül műsorról. Addig azonban biztosan Ti is minden alkalommal várjátok, hogy a felvonás kellős közepén egyszer csak kigyulladjanak a nézőtéri fények, leszaladhassatok a színpadról, körbevehessetek bennünket, úgy énekelhessétek azt a dalt. Bizonyára látszik rajtunk a meghatottság, mert visszatükröződik, amint tágra nyitott szemekkel, ámulva és szintén elérzékenyülve néztek bennünket, s azután boldog mosoly jelenik meg az arcotokon. Ügyesek és kedvesek vagytok, név szerint említettek és a többiek is mind, kivétel nélkül. Gratulálok Nektek!

* Ez az írásom eredetileg a  Mezőkövesdi Szivárványban (lásd a sorozat 62. fejezetét) jelent meg.

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások