Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 67. rész 2015.05.13.
Húros Annamária díszlet- és jelmeztervező belsőépítészként diplomázott, majd 1979-től a szentpétervári Nagy Drámai Színházban tanult színpadi tervezést. A szolnoki után a pécsi színháznál kezdett tervezni. Ott volt az új egri társulat kezdeti éveiben is...
 |
Boldogan emlékezem az egri színdarabokra.
Gali László igazgatósága idején kerültem vendégként Egerbe, mint jelmeztervező.
Sokat dolgoztam Szegvári Menyhérttel, akit még a Pécsről ismerek. Ő olyan erős egyéniség, aki szerette a darabjaihoz megcsinálni a díszletet, így nekem a boldog lubickolás maradt a jelmeztervezéssel.
Meg-megérkeztem a színház elé (volt, hogy csak a sarkon jutott parkolóhely), ott rámoltam ki a kisebb-nagyobb szatyrokat az autóból, amikben hoztam a ruhadarabokat. Egy néni meglátta a kockás "lengyel asszony szatyrokat" és megkérdezte: Kedvesem, hol pakol ki? Mit tesz Isten piacosnak nézett. Azóta ez a kérdés már több városban és országban elhangzott. Mert én egy olyan jelmeztervező vagyok, aki az utolsó csipkedarabot is maga veszi meg és viszi az adott helyre.
Szeretettel emlékezem a színészekre.
Az Igazgatósággal nem sok dolgom volt, annál többet találkoztam a gazdasági igazgatóval. Édes Menkó Teri mindig óvott a túlzásoktól, amit máig nem tudtam levetkőzni. De hát egy darab olyan, mintha a gyerekem lenne és mindent megadok neki.
Sajnálom, hogy az Egerbe való járás megszakadt, ami együtt jár avval, hogy Szegvári Menyhért már nem dolgozik. De kellemes visszaemlékeznem arra, hogy az utolsó darabja, a Gül Baba létrehozatalakor visszatekintett az én Varázsfuvola díszletemre még Pécsről és boldogan alkalmazta azt az én beleegyezésemmel.
A következő darabokat csináltam a Gárdonyi Géza Színházban:
1992 és 1996 között (sorrendben):
Hagyd a nagypapát! Szabóky Zsigmond Rafael
Ahogy tetszik
Vőlegény
Az atyai ház
Mágnás Miska
A láthatatlan ember
A görkorcsolyapálya
Liliomfi
Az üvegcipő
2010-11-ben:
Cigánykerék
Gül baba
 
 
 Rengeteget dolgozom továbbra is és örülök, hogy azt csinálom, amit szeretek.
* Hozzászólás az íráshoz:
Szerettünk Dórival dolgozni. Így utólag tudom, hogy a szerénysége, a türelme, szóval az egyénisége miatt. Pedig a tehetsége miatt elszállhatott volna, nem tette. Olyan alázattal tudta és tudja ezt a szakmát csinálni, amit tanítani lehetne. Most van egy kiállítása Nagykanizsán. Az a baj, hogy messze van. Menkó Terézia
Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 58. rész 2014.12.10.
Gyerekek a nézőtéren és a színpadon 1989-2003
A nézőtéren
1989-90
* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)
- Tegnap voltam először színházban. Nagyon jó érzés volt. Már kezdettől örültem, hogy el fogunk menni és nem csalódtam!
- Ez a kis társulat igazán hangulatos estét tudott teremteni.
- A tegnapi este igazi élmény volt számomra. Egészen másképp éreztem magam öltönyben és nyakkendőben. Amikor bementünk, megigazítottuk a nyakkendőnket és igyekeztünk komoly képet vágni, ahogy egy színházlátogató társasághoz illik. Az, hogy mindenki öltönyben jött el, sajátos atmoszférát teremtett.
- Nagyon jól voltak megválogatva a szereplők, mindenki olyan szerepet játszott, amihez kedve és tehetsége is volt.
- Elgondolkodtam a művön is és azon is, én hogyan rendeztem volna, játszottam volna el.
- Tetszett, hogy a téma ugyan bonyolult volt, de a díszlet nem volt túlbonyolítva. Jól ábrázolták a színészek a hősök jellemét. Időnként egészen baljós érzésem volt, de a humoros részek feldobtak.
Belépőjegy (fénymásolat) 1991
A színpadon
1995
Anna, Patrik, Zsombor
A színlap persze közli teljes nevüket, hiszen az előadásnak éppúgy teljes rangú szereplői, mint a felnőtt, "igazi" színészek. Mind a hárman zenés darabokban láthatók. Anna a Görkorcsolyapályában Nádasy Erika kislányaként. Játék is meg nem is, hiszen ők a valóságban is anya és lánya. Patrik és Zsombor a József Benjaminját éneklik és táncolják, kettős szereposztásban. Komoly feladat, szinte állandóan színen vannak és még arcukkal játszani kell, érzelmeket kifejezni.
Egyáltalán nem biztos, hogy színészek lesznek, nem is kell feltétlenül így lennie. Az azonban biztos, hogy szép emlékük marad a színpadon töltött idő, mert érezhető, hogy szívesen csinálják. Ezért gondolunk rájuk mi is jószívvel.
* Ez az írásom eredetileg a Heves Megyei Napban jelent meg.
1999
Fekete Marci
Azazhogy: bocsánat, Márton! Így hivatalosan illendőbb volna, mert komoly művészi teljesítményt nyújt.
Mégis illik hozzá ez a "Marci", hiszen épp azért olyan rokonszenves, mert nem kapatta el a siker (amelyet megérdemelt nemcsak most, hanem már korábban, például a Kék madárban, az Egri csillagokban), szerény, kedves maradt ez a komoly, most éppen hatodik osztályos kisfiú. Akkor is, amikor az előadás után Lisztóczki Péter, a felnőtt Nyilas Misi alakítója, mellesleg Marci nagybátyja társaságában gyermekekkel találkozott és beszélgetett.
* A Mezőkövesdi Szivárványból (lásd a sorozat 62. fejezetét!)
2003
Levélféle a Valahol Európában gyermek szereplőinek
Sokszor láttalak benneteket! Kuksit - Pintér Kristófot, aki a legtöbb bájjal, a legnagyobb természetességgel mond és énekel el minden szöveget, él minden szituációt, Mezei Bencét, akinek talán már egy picit könnyebb dolga volt, de nagyon ügyes. Szeplőst, Fekete Mártont, aki sokszor meglepett már bennünket korához képest érett tehetségével, akár az Egri Csillagok Gergőjére, akár a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijére gondolok, s most is öröm volt figyelni. Pintér Imrét, akinek a megformálásában a bemutatón talán még több volt a gyerekből (Mártonéban a korán, kényszerűen korán férfivé vált emberből), de hitelesen, szépen oldotta meg nem is könnyű feladatát. Szabó Tibort, akiben az fogott meg, hogy a nagyobbak közé tartozva sem szégyelli a sokadik előadáson sem kimutatni érzelmeit, meghatottságát, megrendülését. Áhítat és főhajtás - énekelitek - és bár bizonyára kaptatok sok dicséretet, én is szeretném elmondani Nektek, hogy sokszor felnőtteket megszégyenítő fegyelmetek, odaadásotok minden elismerést megérdemel. Tudom azt is, hallottam róla, hogy nincs könnyű dolgotok közben az iskolában, s tudom, láttam is, hogy a színpadi fegyelmet csak úgy lehet kibírni, ha jelenésre várva tombolhattok egy kicsit. Sajnos eljön majd az a pillanat. amikor az előadás lekerül műsorról. Addig azonban biztosan Ti is minden alkalommal várjátok, hogy a felvonás kellős közepén egyszer csak kigyulladjanak a nézőtéri fények, leszaladhassatok a színpadról, körbevehessetek bennünket, úgy énekelhessétek azt a dalt. Bizonyára látszik rajtunk a meghatottság, mert visszatükröződik, amint tágra nyitott szemekkel, ámulva és szintén elérzékenyülve néztek bennünket, s azután boldog mosoly jelenik meg az arcotokon. Ügyesek és kedvesek vagytok, név szerint említettek és a többiek is mind, kivétel nélkül. Gratulálok Nektek!
* Ez az írásom eredetileg a Mezőkövesdi Szivárványban (lásd a sorozat 62. fejezetét) jelent meg.
|
Friss hozzászólások
Archívum
